„75 méteres létrarendszer, olyan létrákkal, amikről oldalt is le lehet csúszni!”
„Csak tökéletes fizikai állapotban, szédülésmentesen szabad rá vállalkozni!”
„Végzetes balesethez elég egy rossz lépés!”
Ilyen és hasonló intelmekkel találkoztam a Sólyom-völgy megmászása előtt.Első alkalommal elszúrtam a túratervünket is.Podlesokból a Hernád-áttörésen és Fehér patakon át közelítettük meg a Sokolt.Ráadásul eső után voltunk, és a sok dagonyával dúsított öt órás út rendesen kifárasztott mire a létrarendszer első vaslétrája alá értünk.
- Ha az első létrafokról visszaesnék, akkor is legalább 50 métert szánkáznék lefelé apatakmederben mire valamiben megakadnék… A torkomban dobogott a szívem.
- Várjunk egy kicsit – mondtam a páromnak – kipihenem magam a létrák előtt. Negyed óra múlva elfogadtam az ajánlatát, hogy ha nem vagyok biztos magamban,akkor inkább forduljunk vissza.:((( Ma már tudom, hogy hiba volt.
Azóta -enyhe félelemmel a gyomromban- háromszor is simán megmásztuk a létrarendszert. Mint ahogy mindenki más, aki velünk együtt akkor arra túrázott.
Aki erre túrára vállalkozik, hacsak nem rendszeres túrázó (vagy nem akar lerokkanni a túra végére), Csingó felől a Tamásfalvit inkább hagyja ki, és a Hernád mentén közelítsen a Fehér patakhoz.
Innen kellemes kis sétaúton doronglétrás ugrabugrával tovább a Sokolia dolina bejáratáig.
Kevésbé strapabíró turistáknak is érdemes, az első falétráig egy kb. 15 perces patakmenti szép sétával benéznie a völgybe. Ez az alsó része szerintem a legszebb az egészben (leszámítva a kilátást a létra tetejéről - már aki körül mer nézni róla :) ).
A falétra után igen meredek kaptató visz el A Létráig.
Ez egy legalább 10 szakaszból álló létrarendszer, 1-2 doronglétrával kiegészítve).
Aki tériszonyos, bekötött szemmel másszon fel :)
A létra tetejéről a patak mentén még egy hosszabb, folyamatos emelkedős mászással jutunk ki a völgy kijáratáig.
Az út innen vállalkozókedv, idő és strapabírás függvényében folytatható több irányba is.
Általános érvényű tanács, hogy a normál kondiban lévő túrázó ne strapálja le magát a Sólyomba érkezés előtt. Tizenhat éven aluliakat akkor vigyünk magunkkal, ha kellően érettnek találjuk őket a létramászáshoz szükséges odafigyelésre.
572 méteren vagyunk, a szurdok 430 métert emelkedik,
A Mellék-vízesés
Ezután egy kopott sárga tábla magyarul is figyelmeztet: VIGYÁZAT! ÓVATOSSÁG!
Innen a sárga jelzésen szürke-szürkéskék sziklafalak árnyékában patak mentén sétálhatunk egyre beljebb a Sokolia dolinába. Itt azért ritkán lehet akkora víz, hogy ne tudjuk száraz lábbal kikerülni, mert elég széles a völgy.
Ahogy egyre beljebb kerülünk, több a bedőlt fa és jobban magasodnak mellettünk a falak. Érezzük, hogy találó név erre a szurdokra a Sólyom név. Nem lepődnénk meg, ha sólyom suhanna fölöttünk.
A Mellék vízesést érintve húsz perces sétával jutunk el a Sziklás vízesésig.
Aki csak bekukkantani jött, az innen forduljon vissza!
Egy magas padlásfeljárónyi doronglétrán felkapaszkodva erősen emelkedni kezd a kanyon.
Tovább emelkednek a mellettünk lévő sziklafalak, gyorsabban fut mellettünk a patak, barlangszerű nyílások ásítanak felénk és mászni kezdünk felfelé gyökerekbe, sziklákba, faágakba és láncokba kapaszkodva, hogy eljussunk a Létrához.
Ezért jöttünk! Azért, hogy ebben a mellettünk csörgedező vízzel övezett szurdokban ilyen létrákon kússzunk fel!
Fent a kijáratnál azért be szoktunk nyomni egy szendvicset az orcába.Ilyenkor értékelünk:
- Húzós volt.
- Élmény volt megmászni.
- Még egy kört?
vagy:
- Csak ennyi???
Célszerű figyelembe venni, hogy ennek a kanyonnak megmászása - oda-visszaúttal - átlagos tempóban, pihenők nélkül is legalább hat órát vesz igénybe.
